Grafika / 1.tábla
Könnycseppek útja
Lombhullás
olajkréta
A fa ősszel elhullajtja lombkoronáját. A levelek mint női könnycseppek hullanak alá. A levelek, vagyis a könnyek már teljesen befedik a talajt. A festményt többféleképpen értelmezhetjük. Telinthetjük a hervadó ifjúság szinonímájának. De gondolhatunk róla úgy is, hogy a megújuláshoz előbb el kell veszítenünk önmagunkat, önmagunk egy részét.
Emlékek szürete
olajkréta
A fa termése, a könnycsepp alakú körte – lehullik a fáról, mivel már megérett. Ami kész van, ami kifejlődött, ami felnőtt, az elválik tőlünk. Az elválás, az elengedés mindig fájdalmas. Hiszen valami elmúlik, befejeződik. A termések a gondolati folyamataink eredményeit, az ötleteinket, az álmainkat, a vágyainkat, a fantáziáinkat jelképezik. Így ez a kép kifejezi a meg nem valósult álmainkat, vágyainkat is – mindazt, amit nem sikerült elérni.
Csak egy férfi után könnyezem
olajkréta
A nő tekintete a messzeségbe réved. A nő arcán végigfolyó könnycsepp itt egy nyakkendő, ami a férfiasság egyik szimbóluma. Vágyódik a szeretetre, egy bizalmas, bensőséges,melegséget nyújtó kapcsolatra.
Tatjana levele
olajkréta
Tatjana, Puskin Anyegin című művének hősnője reménytelenül szerelmes Anyeginbe, aki észre sem veszi őt. Tatjana felvállalja érzését, és levelet ír a férfihez:
„Én írok levelet magának –
Kell több? Nem mond ez eleget?
Méltán tarthatja hát jogának,
Hogy most megvessen engemet,”
(Áprily Lajos fordítása)
Tatjána vágyódik, sóvárog Anyegin után. A képen a Tatjána szeméből kibuggyanó könnycseppet egy toll, egy acélírótoll helyettesíti. A tollhegyből tinta csepeg, ezek Tatjana könnycseppjeit is szimbolizálják. A nő a kezében is tart egy tollat. A képet Tatjana levelének cirill folyóírással írt kezdősorai keretezik.
Ami sírásra késztet (hagyma)
olajkréta és számítógépes grafika
Megtörténik velünk, hogy olyan hatások, események érnek minket, amelyek sírásra késztetnek. Ilyenkor nem tudjuk megállni a sírást. Nem mi vagyunk érzelmeink urai, hanem azok kitörnek rajtunk. Ilyenkor ki vagyunk szolgáltatva a saját érzelmeinknek. Csak nehezen tudjuk eltakarni a külvilág elől bánatunkat. A festmény ezt a kiszolgáltatottságot fejezi ki.
Érzések börtönében
olajkréta
Néha megesik, hogy hosszú időn át egy fájó érzelem foglyává válunk. Rabok leszünk, saját érzéseink börtönében sínylődünk. Vágyjuk a boldogságot, talán teszünk is érte, mégsem tudunk kitörni saját érzelmeink fogságából. Ha kiengedjük a könnyeinket, ha szabadjára engedjük a sírást, akkor sokszor megkönnyebbülünk, egy időre bizonyosan. A fájdalmaink a könnyeink által feloldódnak, megszűnnek létezni. Az arcunkon végigcsorgó sós vízcseppek felolvasztják a fájó érzéseink börtönének rácsait, a könnyek által megszabadulhatunk lelki gyötrelmeinktől. A sírás felszabadíthat minket. A festményen a könnycseppek felolvadt rácsdarabokként hullanak alá.
Vallatás, avagy, ha a szemembe világítasz, akkor könnyezem.
olajkréta és számítógépes utómunka
Sötét van. Csak egy gyertya ég. A nő szeméből egy könnycsepp csordul ki. Ez a könnycsepp egyben annak a gyertyának a lángja, amelyet közvetlenül az arca elé tartanak. Az erős ellenfényben gyakran könnyezünk…
Tavitündér - aki az ökológiai katasztrófa láttán sírni kezd. Könnyei halakká válnak, és így újra benépesül a tenger.
olajkréta és számítógépes utómunka
A Tavitündér elkeseredik, mert azt látja, hogy a halak kipusztultak a tóból, ahol ő is él. Bánatában elsírja magát. És láss csodát. Minden egyes könnycsepp, amely a Tavitündér szeméből kibuggyan színpompás hallá változik. Mert a fájdalmat felvállaló könnyeknek lehet teremtő ereje is.
Meg nem fogant reményeim elvetéltem
olajkréta
A be nem teljesülés, a meg nem foganás könnycseppjeit láthatjuk. Annak a fájdalmát, hogy valami, amire vágyunk, amit szeretnénk létre sem jöhet. A lány szeméből kibukó könnycseppek ezen a képen olyan hímivarsejtek, amelyek nem termékenyültek meg.
Ütéseid és rúgásaid nyomát könnyezem
olajkréta és számítógépes utómunka
A bántalmazott asszony szemeiből könnycseppek tűnnek elő. Az egyik könnycsepp egy erős öklöt formál. A másik könnycsepp egy cipőtalp alakját veszi fel.
Lejárt az időd
olajkréta és számítógépes grafika
Egy hang megszólítja. Hátrafordul. És már dördül is a lövés. Ennyi volt. A képen az utolsó tekintet. A találat a homlok közepét éri. A golyó helyén egy óra számlapja látható, amelyből csöpög a vér. A háttérben lebukik a nap. Tíz óra tíz perckor. A hold már feljött. A horizonton egy nagy madár száll. A madár szárnyainak az íve az óramutatók állását veszi fel. Az óraállás ugyanez a fejlövés helyén is. Tíz óra tíz perc.
Siralomház
olajkréta
A nő szeméből előtörő könnycsepp egy akasztófa hurkát formázza. A hurok alatt egy hátrakötött kezű, bekötött szemű nőalak áll. A kivégzésére vár. A kép előterében is látható egy nőalak, ez a nő térdel és imádkozik.
Fojtogató sírás
olajkréta és számítógépes utómunka
A nő szeméből kígyók jönnek elő. A könnycsepp alakja ezen a képen kígyófejet formál. A könnycsepp-kígyó végigfut a nő arcán, majd a nyakára tekeredik. A saját könnyei, a saját bánata fojtják meg. Érezhetjük, hogy belepusztulunk a bánatba. És sírhatunk úgy, hogy alig kapunk levegőt.
Meg-könny-ebbülve
olajkréta és számítógépes utómunka
Lelki terheink könnycseppekként lehullhatnak rólunk. Ha szabadjára engedjük a könnyeinket, akkor megkönnyebbülünk, megszabadulunk azoktól a terhektől, nehézségektől, amiket folytonosan hordozunk. A festményen könnycseppek helyett súlyzók gördülnek ki a szemekből, és a súlyzók gömbjei változnak át csepp alakzatokká. A festményen szereplő alak súlyzót tart a kezében. Utal ez arra is, hogy a nagyobb fokú fizikai megterhelés segíthet abban, hogy kiengedjük a feszültséget. A fizikai erőkifejtés elgördíti a könnycseppek útjából azokat az akadályokat, amelyek gátolják a könnyek szabad áramlását.
Könnyeimmel küszködöm
olajkréta és számítógépes grafika
Amikor melegünk van, akkor lehúzzuk a cipzárt kabátunkon. Aztán, amikor már túl sok hideg levegő szökik be a ruha nyílásán keresztül, és fázni kezdünk, akkor felhúzzuk a cipzárat a kabátunkon. Így vagyunk a könnyeinkkel is. Amikor felgyülemlik bennünk a feszültség, akkor leengedjük a cipzárat, vagyis sírni kezdünk. Aztán, amikor kisírjuk magunkat, és megnyugszunk, akkor felhúzzuk a cipzárat. A könnycsatornánkra tekinthetünk úgy, mint belső feszültségeink kiengedésére szolgáló szelepre.
A felhők mögött mindig süt a nap.
olajkréta és számítógépes utómunka
A lány szemeit felhők takarják el. A felhők mint egy divatos napszemüveg fedik el a lány tekintetét. Nem tudjuk, vajon vidámak vagy épp szomorúak a hölgy szemei. Nem látjuk lelke tükreit. Csak a felhőket látjuk, és azt, hogy esik az eső. A könnycseppek itt esőcseppek, és az egész arcot beborítják. A víz az élet forrása. Az esővíz táplálja a tavat, amelyen két hajó vitorlázik. Az esővíz öntözi a fákat, vízzel látja el a falut. A könnyek vizet adnak az élővilágnak.
Álmatlanság
olajkréta és számítógépes grafika
Éjszaka van. Oly álmos, hogy kifolyik a szeme. Mégsem tud elaludni. A fáradtság könnycseppjei mossák arcát.
Mérleg-szemű Iustitia - akinek a szeme sem áll jól
olajkréta
Iustitia az igazság, az igazságosság istennője az ókori római mitológiában. Iustitiát mindig bekötött szemmel, kezében mérleget tartva ábrázolták. A bekötött szem és a kézben tartott mérleg együttese az objektivitást, a pártatlanságot, a részrehajlás-mentességet szimbolizálta. Azt, hogy az igazságos döntés kizárólag akkor születik, ha nem számít a felek személye, csak a tett, az ügy tárgyát képező cselekmény maga. Iustitia nem láthatta az igazságszolgáltatásért hozzá forduló embereket, az érveket és ellenérveket patikamérlegen mérte.
Én a festményemen mindezt kicsit kifordítva ábrázoltam. A bekötött szem helyére került a mérleg. A mérleg serpenyői a szemek maguk a képemen. Egyik szem sincs az anatómiai helyén. A jobb szem az anatómiai helyétől kicsit lejjebb, míg a bal szem az anatómiai helyétől kicsit feljebb helyezkedik el. Bár a festmény így egyensúlyba kerül, de a szimmetria elvész az arcon, ezért úgy érezhetjük, hogy valami felborul a festményen. Az orrot a mérleg teste képezi, míg a szájat a mérleg talapzata.
A kép azt fejezi ki, hogy az objektivitás, a pártatlanság, az előítélet- és részlehajlás-mentesség csak egy idea, hiszen teljesen sosem tudjuk függetleníteni magunkat saját látásmódunktól, világnézetünktől. Így minden ítéletünkben jelen vagyunk mi magunk is. Minden ítéletünkben benne rejlenek eddigi életünk megtapasztalásai, a minket ért élmények és hatások.
Ave, Caesar!
olajkréta és számítógépes utómunka
A háttérben a gladiátorok harca látható. Az egyik gladiátor mutatóujja felfelé fordul – kegyelmet kér. Nincs kegyelem. A döntő kéz hüvelykujja lefelé mutat. A gladiátor szemgolyója lefelé mutató kézzé változik át. A hüvelykujj válik a szemből kibuggyanó utolsó könnycseppé, ami lassan vércseppé transzformálódik át. Véres könnycsepp folyik végig a gladiátor arcán.
Világfájdalom
olajkréta és számítógépes grafika
A Föld egy könnycsepp a világűrben, amely a Nagy Szemből jön elő.
A nő, aki a saját fejére ült - nappal
olajkréta
Egy nő, jó hosszú az orra, mert az orra a lábfeje is egyben. Feje nincs? De van. Azon ül.
A nő, aki a saját fejére ült - éjjel
olajkréta
Egy nő, jó hosszú az orra.
Az orra egyben magassarkú cipőbe bújtatott lábfeje is. Torzó? Nem, hiszen van feje – azon ül. Torzó? Igen, hiszen a teste a nyakában végződik.
Amikor a nyomasztó környezet hat rád
olajkréta
A lány egy nyomasztó hatású tapétával beburkolt szobában ül. Ha sokat nézi ezt a tapétát a szeme káprázni kezd, szédül tőle. A tapétán az össze nem illő kék és zöld színekből lefelé futó sorminta áll össze. És ugyanez a láncminta könnyekként fut végig az arcán, és csepeg le nem könnyekként, hanem sorminta darabokként. Minden, ami körülvesz minket hat ránk. Nehéz a környezetünktől függetleníteni magunkat. A negatív kisugárzású környezet okozta feszültség folyik végig a nő orcáján.
Darabjaimra hullok - Puzzle
olajkréta
Amikor sok nehézség ér minket, érezhetjük úgy, hogy szétesünk apró darabokra. A festményen a hölgy szeméből kicsurranó könnycsepp a puzzle-darab illesztőfejévé válik. Láthatjuk, hogy két puzzle-darabka már aláhullott, a helyükön sötét űr tátong. Hiány keletkezik bennünk. Elveszítünk valamit. Sokszor épp önmagunkat. De ezekből a darabokból újra összerakhatóak vagyunk. A részekből újra lehet egész.
Könnyeidből építsd fel a váradat! - Tetris
olajkréta
A nő szemében egymás után tűnnek elő a könnycseppek, és hullanak alá Tetris alakzatokként. Ha sikerül megfelelő helyre helyezni a Tetris-alakzatot, akkor felépül a vár. A Tetris építőjáték.
Életünk eseményeire, történéseire, megtapasztalásaira úgy is tekinthetünk, hogy azok építőkövek, téglák. Ebből következően fájdalmaink is lehetnek építőanyagok. Ha a könnycseppjeinkből elkezdünk valamit építeni, azzal értelmet adunk a minket ért fájdalmaknak. Ezzel a szemléletmóddal hasznossá tesszük a sebző eseményeket, történéseket, megtapasztalásokat. A rosszat jóvá fordíthatjuk át.
Rocker vagyok vállalom - Hordom a keresztemet
olajkréta
Ez a festmény csak a technikája, stílusa miatt került ebbe a válogatásba. Mert témáját tekintve másik tematikába, ezáltal másik csoportba illik.
A szimbólumok korát éljük. A szimbólumok divattá váltak. Miközben a szimbólumok kiüresedtek. A kép arról szól, hogy a különböző, gyakran ellentmondásos szimbólumok egy jelképbe forrnak. Gondalati, érzelmi, világnézeti zavar jellemez minket, mai kor embereit.
Egymásnak ellentmondó eszmerendszerek és világnézetek mentén szervezzük életünket. Egyszerre akarunk lenni jók és rosszak, szentek és profának, spirituálisak és materialisták, modernek és hagyománykövetőek, trendik és ősi értékeket keresők, individualisták és altruisták…
Sokan nem meggyőződésből, inkább csak divatból viselnek egy-egy ősi szimbólumot. Sokan úgy hordanak egy-egy szimbólumot, hogy nem is ismerik annak pontos jelentését. Megfosztva ezzel a szimbólumot eredeti szakrális jelentésétől. A szimbólumot így profánná téve, vagy megszentségtelenítve vagy átértelmezve.
A pop kultúra formavilágában sok ősi szimbólum jelenik meg. A zenészek, rajongók, a mai kor emberei gyakran vallásos szimbólumokat viselnek magukon, a ruháikon. A szimbólumok eklektikája jellemzi a pop-rock világát és a mai kor emberét. A rockerek – a férfiak is – ékszereket, gyakran keresztet hordanak a fülükben. Az ördögvilla, vagyis a két felfelé mutató ujj a rocker kultúra egy másik jelképe. A lázadást fejezi ki.
A képen a két szimbólumot, a szakrális és a profán szimbólumot ötvöztem. Ezzel tartok görbe tükröt világunk felé.
